Az ENSZ már a vészforgatókönyvekkel foglalkozik
Az ENSZ klímaügynöksége elsőként részletezte azokat a rendkívüli lehetőségeket, ha a világ nem tud megállapodni a 2012-ben lejáró Kiotói Jegyzőkönyv jogutódjában.
A dokumentum tükrözi az ENSZ tárgyalások akadozását, és azt a csalódottságot, ami a decemberi, koppenhágai klímacsúcs következménye.
Az országok, melyek csatlakoztak a Kiotói Egyezményhez, júniusban azt kérték az ENSZ klímaügyi főtitkárától, hogy készítsen jelentést azokról a jogi lehetőségekről, melyekkel elkerülhető a politikai szakadék.
A Kiotói Jegyzőkönyv kibocsátási plafonokat állapított meg közel 40 fejlett országra, a 2008-2012-es időszakra. A jelenlegi szabályok alapján egy új célrendszer felállításához legalább 143 ország megállapodása szükséges, ami a csatlakozott országok háromnegyedét jelenti.
Ugyanakkor egy új megállapodás még hónapokra vagy évekre is lehet, aminek a végrehajtását több mint 100 nemzeti kormánynak is ratifikálnia kell. Az eredeti megállapodás nemzeti ratifikálása nyolc évbe telt.
Egy jogutód ratifikálásának gyorsabban kell lezajlania, elsősorban a célok módosítására koncentrálva.
Az új megállapodást célzó ENSZ tárgyalások már harmadik éve folynak, és a koppenhágai csúcson sem fogalmaztak meg határidőt. A következő konferencia novemberben lesz Mexikóban.
Amikor egy komplex klímamegállapodás létrehozására ilyen kevés idő áll rendelkezésre, a figyelem arra irányul, hogy az országok milyen módon tudnák enyhíteni a jogi kötelezettségekeiken.
Ugyanakkor a hosszú, nemzeti ratifikálási folyamatot elkerülő változtatásoknak ideigleneseknek kellene lenniük. Az ENSZ dokumentum is elismeri, hogy az ilyen hozzáállás bizonytalanságot hagy a megállapodás körül, ami a befektetők szerint különösen a szén-dioxid piacon ébreszt kétségeket.
Ha nem jön létre 2012 végéig megállapodás, bizonytalanná válik a kibocsátási jogokkal való kereskedés, ami 20,6 milliárd dolláros piacot jelent.




